Én nem is tudom. Sokszor pedig azzal sem vagyok egészen tisztában, hogy vajon mit tudok valójában, és mit nem, és néha még a gondolataimat is nehezen választgatom el egymástól abban a masszában, amit alkotni képesek a koponyámon belül. De legalább vannak, és alkotnak valamit... Sokszor ennek is örülök (még akkor is, ha az esetek többségében eléggé értelmetlennek tűnnek).
De mit tehet egy nő, a mai világban, hogy többet tudhasson? Én csak kérdezni tudok, de azt szeretek, és többnyire magamnak teszem fel ezek a sokszor költőinek bizonyuló, furmányos kis kérdéseket, amik képesek magukat befúrni az agyamba, és akár napokig, hetekig ott tolongani, és belülről ütögetni a homlokomat.
Kicsit kezd fájni a fejem... Mostantól itt kérdezek. Őszintén. És néha kíméletlenül.
